Szilvihez már megérkezni is nagyon jó volt! Kellemes, otthonos környezetben fogadott minket, az első pillanattól kezdve biztonságban és békében éreztem magam. Már a ráhangoló gyakorlatok közben csodálatos dolgokat tapasztaltunk és ez kitartott a nap végéig. Négy játékos volt, így négy gyönyörű játék részese lehettem. Az első két játékban, mint szereplő vettem részt, ami nem volt kevésbé lélekemelő, mint aztán a saját játékom, ami egy örök emlék lesz számomra. Egy olyan emlék, aminek a biztonságába életem végéig visszatérhetek majd. Az én megélésem szerint minden annyira gördülékeny, szinte folyékony volt… Szilvi olyan pontossággal érzett rá, hogy hol bukkannak fel azok a jelenetek, ahol érdemes megállítani a játékot és ránézni a helyzetre. Láthattam megjelenni életem legfájóbb részét, szemben állhattam vele, rákiabálhattam, körbejárhattam. A téma számomra nem volt rejtve, hosszú ideje dolgozom már rajta. Most azonban rég elmúlt jelenetek, mint egy hologram, ott álltak előttem 3D-ben. Belekerültem, újra érezhettem azokat az érzéseket, amiket akkor nem tudtam értelmezni, de végül az egész életemre hatással lettek. A SzomatoDráma módszerével és Szilvi vezetésével egy záró képben végül újrakeretezhettem a történetemet, írhattam egy olyan befejezést, ami megnyugvást hozott a lelkemnek és a testemnek egyaránt.

Szilvi biztonságos légkört teremtett. Úgy éreztem, hogy végig ott volt velünk, a figyelme egy percre sem lankadt, és mindig akkor szólt közbe, illetve segített új irányt találni a beszélgetésben, amikor új impulzusra, lendületre volt szükség.
Megpróbáltam összegyűjteni azokat a jelzőket, amelyekkel a segítő munkáját le tudom írni: megnyugtató, barátságos, megfontolt, odafigyelő, megértő, kíváncsi, elfogadó, őszinte, partneri, támogató, segítő, nyitott, türelmes, lendületes, találékony, kreatív, mosolygós, vidám, szeretetteli. A SzomatoDrámával mélyebbre jutottam szombaton, mint az eddigi három családállítással. Nem szeretnék már sokáig sebeket vakargatni, mert akkor nem marad időm nevetni, mert tényleg baromira hiányzik. Még mindig látom magam előtt a gyerek énemet a szőnyegen -nevetni 🙂

Szilvi végig figyelmesen vezette az alkalmat, tartotta a teret nekünk. Biztonságban éreztem magam. Jól instruált, támogató kérdéseket tett fel mind a saját részemnél mind a többieknél. Ugyanakkor nem telepedett ránk, hagyta, hogy a történet főszereplői legyünk és maradjunk. Időnként megállította a játékot, és javaslatokat tett a folytatásra, akár arra is, hogy a kontextust, szereplőket változtassuk meg. Narrálta, összegezte, amit tapasztal. Ítélet, részrehajlás nélkül. Néha finom jelenségeket, mintákat hangosított ki. Több esetben gyengéden leállította a szereplőket, amikor kizökkenve a szerepükből racionális magyarázatokba kezdtek és „visszahozta” a testbe, érzésbe őket. Végig megfigyelhető volt Szilvi éber, ugyanakkor nem domináló jelenléte. Tényleg kísérte a folyamatot, megteremtette annak lehetőségét, hogy ott szülessen valami.