Vajon miért állunk sokszor a saját utunkba?
Legyen szó akár karrierünkről, az egészségünkről vagy személyes boldogságunkról, életünk valamelyik területén mindannyian vágyunk változásra, minőségi javulásra. Azonban gyakran pont magunk vagyunk azok, akik gátolják saját előrehaladásunkat. Az önszabotázs elnevezést kapta ez a viselkedésminta, amely megakadályoz minket abban, hogy elérjük a céljainkat. Ebben a blogbejegyzésben felfedezzük az önszabotázs jelenségét, annak okait és a változtatás lehetőségeit.
Az önszabotázs megjelenése és tünete
Az önszabotázs olyan viselkedési mintázatokat jelent, amelyek tudatosan vagy akaratlanul akadályozzák előrehaladásunkat. Lehet, hogy magunkat gátoljuk lelki vagy fizikai területeken, például azáltal, hogy elodázzuk a fontos kapcsolataink rendezését, elkerüljük a változásokat a kockázatok miatt vagy folyamatosan elégedetlenek vagyunk a saját teljesítményünkkel, életkörülményeinkkel.
Az önszabotázs tünetei sokféle formában megjelenhetnek. Többek között a halogatás, önmagunk alábecsülése, a tökéletesség hiábavaló hajszolása, önmagunk folyamatos hibáztatása kudarc és konfliktus esetén, örökös haragra hangoltság vagy akár gyakori hőbörgés. Az ilyen viselkedési minták hosszú távon komoly akadályokat jelentenek a kitűzött célok elérése szempontjából.
Az önszabotázs okai
Az önszabotázs kialakulása számos okra vezethető vissza, legtöbbször múltbéli érzelmi lenyomatokban gyökerezik, amelyek egy részét mélyen eltemettük, nincs róla tudásunk. Az önbizalomhiány, az alacsony önértékelés, a múltbeli negatív tapasztalatok vagy a külső elvárások túlzott befolyása mind hozzájárulhat az önszabotázs kialakulásához. Az is előfordulhat, hogy a félelem vagy a komfortzónánk megtartása miatt szabotáljuk magunkat, mert a változás és az ismeretlen ijesztő lehet számunkra.
Emellett a belső kritikus hang, amely negatív gondolatokat és akár önutálatot is kelthet bennünk, tovább súlyosbíthatja az önszabotázs problémáját. Ez a belső hang gyakran aláássa az önbizalmunkat és elhiteti velünk, hogy nem vagyunk képesek a sikerekre, mert meg akar védeni a kudarcoktól, de ezáltal ellehetetleníti a fejlődést.
A leggyakoribb ismétlődő mintázok
1, Elhanyagolás
Amikor gyermekkorunkban eltűntek vagy figyelmen kívül hagytak a szeretett személyek, megrendülhetett bennünk a „szerethető vagyok”, „megérdemlem a figyelmet”, „kellek valakinek” élményünk. Később hajlamosak leszünk ezeket az élményeket erőszakkal kicsikarni, követelőzéssel hozzájutni. Ettől idővel mindenki menekülőre fogja, így újraéljük a „nem törődnek velem” élményt.
2, Elutasítás
Amikor egész lényünkre mondtak nemet, például nem lánynak vártak, valamilyen rendellenességgel születtünk vagy a testvérünket preferálták. Ez bizonytalanságot és szorongást ültetett belénk, ami miatt lehet, hogy felnőttként folyton versengünk, irigykedünk vagy féltékenykedünk. Ezzel végül szörnyű partnerré válunk és jó eséllyel elérjük az elutasítást.
3, Abúzus
Az erőfölénnyel visszaélés, erőszak, kihasználás mindig erős nyomot hagy a gyermek lelkében. Ha ilyesmiket éltünk át, valószínűleg gondjaink lesznek határaink védelmével, amivel ismételten kihasználásra hajlamos társakat fogunk magunkhoz vonzani. Velük szemben igyekszünk védeni magunkat, csatázunk és újabb sebeket kapunk, miközben pont a régi sebek begyógyítására vágyunk leginkább.
4, Hiány
Ha a szűkösség élményében növekszünk fel, előfordulhat, hogy ezt annyira megszoktuk, hogy felnőttként is az élet nehézségei vonzanak. Állandó küzdelem, elégedetlenség, kielégíthetetlenség, munkamánia vagy kényszeres gyűjtögetés kíséri életünket.
5, Szigorúság
Ha gyermekként túl sok kritikát kaptunk, ha sose volt elég jó, amit csináltunk, felnőttként sem tudunk ettől eltérni. Mindig irreálisan magasra tesszük a lécet, elérhetetlen teljesítménycélokkal nyomasztjuk magunkat és életünk egy merő szorongássá válik, ami aztán akaratunk ellenére negatívan hat a teljesítményünkre.
Az önszabotázs legyőzése Ultrarövid terápiás konzultáción
Az önszabotázs legyőzése nem könnyű feladat, de nem is lehetetlen. Első lépésként érdemes felkutatni, hogy mely területeken szabotáljuk fejlődésünket és mely viselkedésminták gátolják előrehaladásunkat. Egy Ultrarövid terápiás konzultáción felismerhetjük a negatív mintáink gyökerét, beazonosíthatjuk ezekhez kapcsolódó rendezetlen kapcsolatainkat és egy intenzív érzelmi átélés után képessé válunk szélnek ereszteni a bennünket gúzsba kötő félelmeket, hogy aztán el tudjunk indulni a változás felé vezető úton.
Fontos, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és megtanuljuk szeretni önmagunkat. Az önbizalom és az önelfogadás nélkülözhetetlenek az önszabotázs leküzdéséhez. Gyakoroljuk az önmagunkkal való együttérzést, időről-időre vigasztaljuk és szeretgessük meg belső gyermekünket és képessé válunk a változásra és a fejlődésre.
Ezenkívül fontos meghatározni a céljainkat és kidolgozni egy reális tervet határidővel és mérföldkövekkel. Célszerű apró, megvalósítható lépésekre bontani a nagy célokat, és ünnepelni minden kis sikerünket. A pozitív megerősítés és a belső motiváció segít abban, hogy kitartóak legyünk és ne engedjük, hogy az önszabotázs eluralkodjon rajtunk. Ehhez kérhetjük egy coach segítségét.
Az önszabotázs jelensége sajnos sok ember életét befolyásolja és meggátolja őket abban, hogy teljesnek érezzék életüket. Azonban az önszabotázs leküzdése lehetséges, ha felismerjük és megértjük a viselkedési mintáinkat. Az önbizalom, az önelfogadás és a kitartás fontos tényezők a sikeres változás elérésében. Legyünk tudatában saját önszabotázsi tendenciáinknak, és tartsuk szem előtt, hogy bármilyen nehézség esetén is képesek lehetünk változni és elérni a vágyott eredményeket.
Ide kattintva bővebben olvashatsz az Ultrarövid terápiás konzultációról.
Ide kattintva pedig az eredményesség coachingról.
Forrás: Dr. Buda László – Mit üzen a lelked? Kulcslyuk Kiadó, 2016